Darabunk zenei kiindulópontját Claudio Monteverdi 1638-ban keletkezett scena-ja képezi, amely Tankréd, a kereszteslovag, valamint Klorinda, a pogány lány tragédiába torkolló párbaját követi végig. Az általunk létrehozni kívánt színpadi mű a fizikai színház és a zene eszközeivel próbálja megkísérelni az általános érvényű történet és drámai alapszituáció további rétegeinek feltárását. A darabban egyaránt fontos tényezőként jelentkezik a klasszikus hangképzéssel éneklő operaénekesek dikciója, a színészek természetesebb, egyszerűbb éneklésmódja; a prózai megnyilvánulások és a testek kölcsönhatásából kialakuló színpadi helyzetek statikus és dinamikus lehetősége. A darab kommunikációjában fontos szerepet szánunk a különböző nyelvek - olasz, magyar - keveredésének, drámai hatást fokozó erejének. Fontos megemlíteni, hogy a mű se nem adaptáció, átirat vagy átdolgozás: teljesen új és szuverén színpadi mű, melynek zeneiségében fontos szerepet játszik a kortárs zenei nyelv egyes elemeinek, vagy egyenesen a német Musiktheater eszköztárának a Monteverdi-féle molle-concitato-rappresentativo hármas egységével való ütköztetése, mellyel az irodalmi alapanyagként választott Tasso, illetve Tar Sándor-írások közötti feszültségeket - bizonyos esetekben pedig áthallásokat - szeretnénk zeneileg is megvalósítani. Tar periférián rekedt karakterei Monteverdi zeneműve, s az összművészeti megfogalmazás által kaphatnak ezúttal olyan figyelmet, melyet egész életükben nélkülöztek.
