A Forte Társulat és a Dador Projekt Zenekar Concordia című előadása a barokk zenetörténet olyan klasszikus szerzőinek műveire készülő koreográfia, mint Francesco Cavalli, Tarquinio Merula, Claudio Monteverdi és Giovanni Battista Fontana. Az élő zenekarral és egy énekesnővel kísért táncjátékban 12 zeneműre 12 szerelmi történet bomlik ki a világirodalom klasszikus párosaiból. Rómeó és Júlia, Csongor és Tünde, Orfeusz és Euridiké szenvedélyes dialógusai jelennek meg a színpadon a tánc,az élő zene és prózai szöveg szerves egységében.
Concordia - vagyis a szívek összhangja - előadásban az egyetértés és viszály, csábítás és szerelmi őrület ismétlődő basszusmenetekre felfűzött szerelmi történetekben jelenik meg. Legyen szó strófikus dalról, rondó-szerű refrénről vagy ismétlődő basszusról, a közös zenei, verbális és mozgás nyelv maga az ismétlődés. Az előadás felépítésében felváltva jelenlévő énekes és a hangszeres darabok, valamint a tánc folyondárszerűen vezetik a nézőt a sötétségből a fény felé.
A produkció az olasz korabarokk legszebb lamentoi köré szerveződik, melyet magyarra panaszként fordíthatunk. A lamento basszus lényege ugyanazon hangjegyek hipnotikus ismételgetésében rejlik, s e makacs visszatérés a fájdalomban, vagy épp az örömben való időzés spirálszerű zenei és koreografikus színpadi képe.
